Több megközelítése lehet annak, hogy azok, akik soha nem éltek Magyarországon és kettős állampolgárok, ne szavazhassanak a magyar országgyűlési választáson. A legnépszerűbb érvelés, hogy nem viselik szavazati joguk következményét.

Egy másik aspektust említenék: Minden ember egyenlő. Minden ember ugyanannyira szólhat bele a politikába, a világ dolgaiba, mint bármely más ember társa – erről szól az egyenlő és általános választójog. Ezzel megy szembe, ha bárki két országban is szavazhat.

A mai magyar országgyűlési választáson pártot és egyéni jelöltet választunk, ebből áll össze a szavazatunk, azaz egy „egységnyi” szavazat. Minden ország a saját rendszere alapján dönt arról, hogy mi nála az „egység”. Lehet, hogy mindössze egy helyre kell húzni az ikszet, tisztán listás rendszernél, lehet, hogy akár öt jelöltre is szavazhatok – de ez mind kiad egy „egységnyi” szavazatot.

És ehhez képest jön pluszba a kettős állampolgárok szavazata. Nem csak a határon túli magyaroké, hanem minden kettős állampolgáré. Nem csak a magyar választásán, hanem minden olyan országban, amelyik engedélyezi a kettős állampolgárságot és az ahhoz kapcsolódó szavazati jogot.

A kettős állampolgároknak ugyanis (ha a Magyarországra átszavazókat vesszük figyelembe) kb. 1,3 „egységnyi” szavazata van. Tehát 30%-kal többel szól bele a világ történéseibe, mint mások. Leszavaz egy egységnyit például Ausztriában, és lead egy kb. 30%-nyi szavazatnak megfelelő szavazatot a magyar pártlistára.

És innentől kezdve már nincs egyenlőség, vannak, akik egyenlőbbek az egyenlőknél – akkor is, ha ezt nem maguk akarták így, hanem a nacionalista politika tette őket azzá.